Summary
Megvan a flow ábra? Igaz, hogy ebből is van sokféle, de gondolj arra amelynek a két szélső értéke: az unalom és a szorongás. Tegyük fel, hogy nem éppen a legkiegyensúlyozottabb (szak)ember időszakát éled meg. Gyakran érzed úgy magad a munkahelyen vagy otthon, hogy semminek semmi értelme? Legszívesebben felmásznál a fára, mint a nyolcadikos Pierre-Anthon, Janne Teller regényében és ezt kiabálnád a világnak: „Semminek nincs értelme. És ha semminek nincs értelme, semmit sem érdemes csinálni.”
Tünetek. Okok és következmények.
Fáradság. Kiégés. Motiválatlanság. Közöny. Miből fakad?
KIEGYENSÚLYOZATLANSÁG
Ez egy jel a sok közül, hogy Te most a flow mátrix egyik szélső értékén csücsülsz. Jelentheti azt, hogy szinte szó szerint: halálra unod magad. De az is lehet, hogy akkora a szenvedésnyomás, hogy kvázi azért élsz, hogy még többet dolgozhass, de legbelül szorongsz közben, hiszen teljesíthetetlenek az elvárások a képességeidhez és lehetőségeidhez mérten.
NEM KAPSZ VISSZAJELZÉST. ELISMERÉST PLÁNE NEM. VAKON REPÜLSZ.
Mivel se kézfogas, se vállonveregetés, se elismerő szavak, se fejlődés, se szakmai kíváncsiság, se hivatásszerűség érzése, ezért nincs is semmi öröm a munkádban. Nincs sikerélmény, de még élmény se. Semmi. Alul-ingerelt vagy és csak úgy lebegsz a semmiben. Vakon a végtelen tengerben.
ÉRTELMETLEN ÉS ÉRVÉNYTELEN
Az anyagiakon túl igazából úgy érzed semmi értelme a munkádnak. Nem teszed jobbá a világot. Nem teremtesz értéket. Nem járulsz hozzá, ahhoz hogy egy jobb világban éljünk. Nem tudsz felhozni érveket amellett, hogy mekkora hozzáadott értéke van a munkádnak. Tudod, hogy rengeteg bullshit munka van szerte a galaxisban, de a saját munkakörödet is lealacsonyítod vagy elérik mások, hogy lebecsüld önnön szerepedet.
RÁD TELEPSZIK A MUNKA
Mint pókemberre Venom. Jön a kompenzálás. Szélsőséges reakciók. Függőségek. Antiszociálissá válhatsz. Türelmetlenné és búvalb@szottá. Hiába tolod a szekeret, kontraproduktív hatást fogsz elérni. Másokat fogsz hibáztatni és közben értetlenkedsz. Azért élsz, hogy dolgozz? Diagnózis: krónikus fáradság, dühkitörés, depresszió.
ÚJDONSÁG HIÁNYA
Minimálisan értékes, de nagy port nem kavar. Ha holnap eltűnne a munkaköröd az senkinek se tűnne fel. Valódi értéket – a szíved legmélyén érzed – nem alkotsz maradandót. Diagnózis: közöny, kompenzálás. Értelmed beszűkül, a lelked kiürül. Már nem nemesít úgy a munka mint régen. Kezdesz butulni. Általános iskolai tanároknál nagyon gyakori jelenség. 🙁
Felesleges szabályok. A rutin jó dolog, de a túlzott magabiztosságtól könnyelművé válhatsz. Azt hiszed bármit megtehetsz.
Szomorú érdekesség, de:
azoknál a munkavállalóknál is jellemzőek a fentiek, akik:
1. Jó fizetést kapnak;
2. jó pozícióban vannak;
3. biztonságban dolgozhatnak.
ÖNBECSAPÁS
Azok kezdik érezni ezt a fajta munkaundort, akik régóta benne ragadtak a mesterséges és mesterkélt üzemmódban. Talán mert erre szocializálták a trénerek. Talán, mert pillanatnyilag ezzel a rossz beidegződéssel értek el sikereket. Előbb-utóbb ez a működésmód, ahhoz vezet, hogy rájön a benne senyvedő, hogy nem bírja már el a rá erőltetett maszkokat. Nem ismeri fel magát a tükörben. Elvesztette identitását. Ha eljön ez a holtpont, akkor fogod az élményt érvényre váltani. Eleged lesz a keep smilingból. A ,,Show must go on” bullshitelést ráhagyod a vakoknak. A “szép új világot” meghagyod másoknak.
REMÉNYVESZTETTSÉG
A bénító reményvesztettség zéró kontrollal jár és nem tehetsz mást, mint lábadat lógatva szellemként éled a mindennapjaidat. Egyszerre élsz át túlkontrolláltságot és mikromenedzsmentet. Egyszerűen semmi ráhatásod nincs a folyamatokra, eszközökre, emberekre, feladataidra, szerepedre vagy a közvetlen környezetedre. Mentális kivéreztetés lélektani széffel nyugtatva. Őrült szélmalomharc időtlen időkig ördögi körbe zárva.
ÉRZELEMMENTESSÉG
Bármit megtehetsz érzés. Jó/rossz kedvedben irracionális dolgokat teszel. A munkahely túl otthonos, az otthonod túl munkahelyi. Nincs tétje a tetteidnek. Nincs súlya a cselekedeteidnek. Ugyanakkor az ellentetje is igaz lehet: teljesen be vagy fenyítve és le vagy korlátozva amennyire csak lehet. Annyi kávét iszol bent, amennyit akarsz, de nem érzed az illatát. Annyi pénzt keresel amennyit akarsz, de valamiért soha nem elég. Annyi elismerést és hálát kapsz, mégsem vagy képes értékelni.
TÚLÉLŐ ÜZEMMÓD
Úgy sincs jobb mondván: a munka csak munka. Gondolod, hogy valahogy majd kihúzod a nyugdíjig. A komfort zónád legmélyére kerülsz, ahol fiziológiai szükségletté válik a munkába járás. Ez is csak egy szokás és hát valamiből meg kell élni. Ez szenvedésnyomáshoz fog vezetni, amit sokan úgy fogalmaznak meg egyszerűen, hogy: ,,nem tudom mit, de érzem, hogy valami mást kellene csinálnom.” A konfrontáció önmagaddal akkor fáj, amikor a kifogások húznak vissza. Mert ott a hitel, a pénz, a család, amelyek a patthelyzet illúzióját kelthetik benned.
KÁROS KÖRNYEZET
Van egyáltalán kártalan környezet? Nem azzal van baj amit csinálsz, hanem ahol és akikkel. Akkor is létrejöhet egy ilyen jellegű állapot, amikor teljesen eltérő az értékrended. Kezded azt érezni, hogy bort iszol, de vizet prédikálsz, mert megköveteli a környezeted, hogy másként viselkedj, mint amilyen vagy. Ha a holtponthoz érsz akkor biztos lehetsz benne, hogy itt a környezetváltás ideje! Letörlöd magadat és másokat.
#fáradság #kiégés #motiválatlanság #közöny #megrekedtség